Terrifier

Most, hogy nem csak külföldön, de a magyar mozikba is megérkezett Art, a bohóc legújabb ámokfutása, illendő volt pótolnom a Terrifier-filmeket, amik leginkább azzal váltak instant kultikussá, hogy még a szokottnál is alacsonyabb költségből készültek és elképesztő brutálisak.

A speciális effektekkel és maszkmunkával foglalkozó Damien Leone 2011-es kisfilmjét bővítette ki egész estéssé - kemény 55.000 dollárból -, ezzel pedig elszabadította az utóbbi évek egyik legkegyetlenebb horrorrémét, Artot.

Az első rész sztorija nem túl bonyolult. Halloween éjszakáján egy fekete-fehér ruhába öltözött, bohócnak kifestett pszichopata kezdi el terrorizálni két főhősnőnket és az egyikük nővérét, miközben durvábbnál durvább halálnemekben kezdenek el hullani az emberek...

A Terrifier első részéről nyugodtan mondhatjuk, hogy egy exploitationfilm, hiszen annak minden védjegyét tartalmazza. Képkockájáiról lerí, hogy olcsón hozták össze és nem titkoltan arra helyezi a hangsúlyt, hogy a nézők alantas szándékát kielégítve elképesztően véres gyilkosságokkal szórakoztasson. Jobb, ha ennek tudatában ülünk neki, különben hatalmasat fogunk csalódni.

Lehetett volna ez egy nézhetetlen hulladék is (bár szerintem sokan annak tartják), viszont mégis van benne pár dolog, ami miatt kiemelkedik a Zs-kategóriás köpedelem-szar horrorfilmek közül. Az egyik ilyen maga a film sztárja, Art és az őt alakító David Howard Thornton fergeteges játéka.

A karakter egy teljesen egymondatos, papírvékony szörnyeteg, aki ráadásul egy szót sem szól az egész film alatt, viszont Thornton olyan szinten direkt túljátssza a szerepet (a jó értelemben), paráztat, sziporkázik és ad egyfajta groteszk, fekete humort Artnak és magának a filmnek, hogy minden egyes képernyőn töltött ideje aranyat ér.

Másrészről pedig Leone sem fogta vissza magát és tényleg elég brutális gyilkosságokat vonultat fel, ami persze egy percig sem vehető komolyan, mégis baromi szórakoztató a maga nemében. Rásüthetnénk persze, hogy ez is csak egy újabb torture porn (Fűrész, Motel), viszont itt tényleg áthatja egyfajta komikusság az egészet, annyira túltolt néhol.

Viszont aki nem a gyilok végett szeretné bepróbálni, hanem csak egy jó kis horrort nézne, annak nem tudom ajánlani, mivel egyáltalán nem félelmetes, a sztori bot egyszerű és a karakterek is csak azért vannak benne, hogy végül a boncasztalon végezzék.

Slasherhez képest nem volt rossz, Art tényleg szórakoztató és hatalmas bravúr, hogy ezt ennyire minimális pénzből ki tudták hozni. Repül is rá egy 6/10, mert tudom, hogy ez csak a bemelegítés volt és ennél sokkal vadabbak és őrültebbek lesznek a folytatások.