Társ / Companion

Mindig hatalmas öröm, amikor úgy ülsz be egy filmre a moziba, hogy nem igazán tudod, mi fog rád várni. A marketing nagyon okosan vigyázott arra, hogy előzetesen semmi konkrétumot ne lehessen tudni, amiért hálásak lehetünk. Persze elsülhet rosszul is, de a Társ esetében baromi nagyot dobott az élményen. 

A történetről én sem szeretnék sokat elárulni, de a lényeg annyi, hogy egy pár látogatóba megy a srác baráti társaságához, majd történik valami és ezt követően őrültebbnél őrültebb dolgok veszik kezdetüket...

Az eddig sorozatepizódokat író-rendező Drew Hancock mozis debütálása pofátlanul zseniális. A nagyon okosan megírt forgatókönyvnek köszönhetően folyamatosan fent tudja tartani a néző figyelmét, remek arányérzékkel csepegteti az infómorzsákat és pazar ütemben dobálja a fordulatokat. 

Emellé pedig itt van Sophie Thatcher, aki már a Yellowjackets-ben és a tavalyi Eretnek-ben is bebizonyította, hogy remek színészi vénával rendelkezik, de amit ebben a másfél órában produkál, az egyszerűen lenyűgöző. Ezzel a szereppel simán belépett az Anya Taylor-Joy és Jenna Ortega által képviselt húszas színésztehetségek közé.

Végszó

A Társ fű alatt érkezett, de már most ott van az év legszórakoztatóbb filmélményei között. Műfaji sokrétűségének és az okos forgatókönyvének köszönhetően egy percig sem válik unalmassá és konkrétan minden 10. percében meg tud lepni valami váratlannal. Sophie Thatcher elképesztő alakításával, valamint a történetet átitató fekete humorával, ez a másfél órás őrület hatalmas pozitív csalódás.