Nosferatu (2024)

Végre nálunk is bemutatásra került Robert Eggers új alkotása, ami - természetesen - az egyik legjobban várt tavalyi film volt és a direktor ezúttal sem hazudtolta meg magát: a Nosferatu egy vérprofin kivitelezett, erős atmoszférájú horror, ami visszahozta a vámpíroktól való rettegést és nem mellesleg az egyik legjobb Drakula-adaptáció, ami eddig készült. 

A cím és a karakterek nevei ne tévesszen meg senkit, a történet ugyanúgy Bram Stoker 1897-ben kiadott Drakula című regényén alapszik, viszont amikor a németek adaptálni szerették volna, nem kapták meg a megfilmesítési jogokat, így a szereplőket átnevezve készítették el a XX. század egyik legnagyobb hatású filmjét, a Nosferatu-t 1922-ben.

Így a történet nem Jonathan Harkerről, hanem Thomas Hutterről szól, aki ingatlaneladással kapcsolatban keresi fel Orlok grófot. Találkozásuk során a bűvöletébe keríti Huttert, de az igazi célja az, hogy Hutter újdonsült feleségét, Ellent akarja a hatalmába keríteni...

Robert Eggers az utóbbi 10 év egyik legizgalmasabb filmesévé vált, akinek minden egyes új alkotására nagybetűs eseményként tekintünk. Ezt az elismerést olyan címekkel hívta ki magának, mint A boszorkány, A világítótorony vagy Az Északi. Már régóta tervezett szerelemprojectként szerette volna elkészíteni a Nosferatu újragondolását, és bár nagyon merész dolog egy igazi régi filmklasszikust újból vászonra vinni, ám mégis bizalom övezte a rendezőt, hogy végül ezúttal se okozzon csalódást.

Hasonlóan A boszorkányhoz, a Nosferatu is egy teljes mértékben elevated horror, és abból is a legjobb fajta. Már a kezdő jelenettől minden egyes képkockáját átjárja a hátborzongató, nyomasztó hangulat, ami egy percig sem ereszt a hátralevő időben, csupán a groteszk módon gyönyörű fináléval kapunk egyfajta feloldozást.

A vámpíros filmekkel már tényleg Dunát lehetne rekeszteni és egy-két kivételtől eltekintve mostanra inkább a közröhej tárgyát képezik, ám ezúttal végre egy olyan szörnyeteg képében mutatkozik meg, ami garantáltan emlékezetes marad a nézők számára. 

Bill Skarsgård már okozott néhány álmatlan éjszakát egyeseknek az Az című filmben Pennywiseként (meg a tavalyi A holló remakejével is, bár azzal pont nem a jó értelemben), ám ezúttal még egy magasabb szintre emelte a főgonosz figuráját. A félelmetes megjelenés és a csodálatos maszkmunkához egy olyan orgánum is társul, ami másodpercek alatt hozza ránk a frászt.

Bár kétség kívül Skarsgårdé a leglátványosabb szerep, a színészgárda többi tagjára sem lehet panasz, mindenki a csúcsformáját hozza. Többnyire a teátrális játék jellemzi az alakításokat, ami lehet kicsit szokatlan lesz azoknak, akiktől távol áll ez a fajta színészet, de mégsem válik komikussá, remekül illeszkedik a filmhez.

Végszó

A Nosferatu végre visszahozta a mozikból egyre jobban kivesző gótikus horrorfilmek iránti imádatunkat és újra félelmetessé varázsolja a vámpírokat. A rendező talán eddigi legprofibb és legkommerszebb filmje, de még így is egy vérbeli Robert Eggers-alkotás, aminek ott van a helye a tavalyi év legjobbjai között!