Hogyan tudnék élni nélküled?

Minden adott volt, hogy még az év végén becsússzon egy újabb szórakoztató magyar film a Futni mentem mellé, hiszen a Mamma Mia! és a Made in Hungaria óta szeretem a könnyed zenés filmeket, a balatoni hangulatot és a 90'-es évek nosztalgiáját. 

Ezúttal Demjén Ferenc slágerei adják a film gerincét és arra van felfűzve egy sztori, ami visszarepít minket egy anyuka huszas éveibe, amikor egy kéthetes csajos balatoni nyaralás során megismerkedik egy fiúbandával és a szerelemmel...

Bár az a döntés, hogy egy nyári balatoni nyaralásról szóló filmet decemberben mutatnak be a mozikban, kissé érdekes, de a Hogyan tudnék élni nélküled? még ennek ellenére is hangulatban a legerősebb. Nem csak, hogy remekül idézi meg a 90'-es éveket, de a legtöbb magyar szívéhez közel álló balatoni nyaralás feelingjét is nagyon jól hozza.

A főszereplő hatos kedvelhető, jó volt látni ismét, hogy egy-két kivétellel nem a szokásos bejáratott arcokat kapjuk, hanem teret engedtek új izgalmas színészeknek, viszont a kerettörténetben szereplő színészekkel nem voltam kibékülve, ahogy a zenei részek sem voltak az igaziak.

Nem tudom, hogy az rendezői koncepció volt-e Orosz Dénes részéről (bár kétlem), hogy az éneklős részeknél legtöbbször nem volt jól összeillesztve a zenei ének és a színészek szájmozgása. Olyan volt, mintha valami rossz playback-előadást néznénk, ami már az első perctől kezdve eléggé zavaró volt és folyamatosan kidobott a film. 

Ehhez pedig hozzájön az, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem működtek számomra az énekhangok. Olyan volt, mint a Joker: Kétszemélyes tébolyban Phoenix és Gaga, csak ott viszont tényleg karakteri koncepció volt, hogy ne legyen olyan jó hangjuk, mint a való életben. Itt viszont nem tudom elképzelni, hogy visszanézve erre azt mondja a rendező, hogy "na ez így jó volt!"

A táncos jelenetek még javíthattak volna az éneklés minőségén, viszont ebből a szempontból sem volt az igazi. Pár jó ötlet természetesen akadt benne, de néha olyan volt a koreográfia a zenékhez, mintha nem is azokra a dalokhoz készültek volna. A könnyed mozdulatok helyett inkább olyan volt, mint egy jól begyakorolt Step Up-tánc, ami teljesen leugrott a vászonról

Nagyon sajnálom, hogy végül negatívba mentem át, mert én nagyon szeretni akartam ezt a filmet, ám mégsem így alakult. A pozitívumai végett 6/10-nél rosszabbra nem akarom értékelni, de sajnos elég nagy csalódás lett végül.